Stan és Will egy tó melet találták magukat.A tó tuloldalán egy ház ált.Két emeletes
volt és az erkélyei ösze voltak kötve.A ház falát félig benöte a leostyán.
-Abban a házban fogsz lakini-és rámutatot a fent emlitett házra.-Egy jó
tanács töröld majd meg a lábad mikor bemész,Ariel alergiás ha valaki rálép a
padlójára.
-Értetem-mondta nagy komolyan Will
-Na add a mancsod-mondta Stan ,mikor vil megfogta a kezét Stan felugrott és
hirtelen Willel együt egy kis felhövé véltoztak ami 1-2 méterel a föld felet
lebeget.Nemsokára el si indultak, nagy sebeségel
süvitettek el a tó fellet.A nap már lasan lefele ment és a fény tükrözödött a
vizen.Mikor elértek a házhoz a felhő leereszkedett és viszaváltoztak.Stan a ház
felé indult majd bekopogott.
-Kiaz?-halatszot egy lágy és magas hang, de mégis mintha félelem is lett
volna a hangjában.
-Én-mondta lazán Stan
-Ki az az én-halatszot a válasz-a nevedet ha lehet-monta és még mindig
halatszot a félelem a hangjában.
-Stan Gold, azaz a férjed-mondta unottan Stan
-Oh......-és az ajtó kinyilt és kijött rajta egy nem tul magas égövöröshaju
kékszemü fiatalos aszony.Egyenesen Stan nyakába vetette magát-nem is tudom
mikor látalak utoljára-mondta mikor már leszált a nyakábol
-Hát sok dolgom volt és-mondta mikor már bementek a házba-.....na
mindegy,azért jötem mert lehet hogy halotad hogy Arthur és Chintya Gold meghalt
és tudod Willnek nincs hova mennie és...
-Ne is fojtasd-vágott a szavába Ariel-Persze hogy itt fog lakni hova is
mehetne?
-Ja jó-mondta Stan s látszot hogy nagyon megkönyebült
-Irisz!!!-mondta Ariel-gyere le és kisérd fel Willt.-nemsokára lejött egy
feltünöen széparcu lány.A haja vörös volt és kb a csipöjéig ért, a szeme
ugyanolyan volt mint Willnek csak nagyobb.A haja elegánsan lófarokba volt
kötve.
-Értem anya-mondta unottan.Ekkor meglátta az apját és sikantot egy kicsit
maj ö is odaszalart és megölelte Stant-Apa.....miért nem mondtad hogy jösz?
-Nem tudtam én se, de nem maradokm sokáig mert sok dolgom van.
-Mindig sok dolgod van-mondta szomoruan Irisz-de mindegy majd a suliban
töbet látlak
-Na ne beszéj hanem csináld amit mondtam kisérd fel Willt-mondta
Ariel.Látszot hogy ketesben akar beszélni Stanel.
-Értetem-mondta és elindult felfele a lépcsön.Will utána ment.Az emeleten
egy folyosóra értek ott mentek egy kicsit és elértek az utolsó ajtót.Irisz
kinyitotta és betesékelte Willt.A szoba nem volt tul nagy de elég othonosan
volt berendezve.Egy ágy egy szekrény és egy éjeliszekrény volt benne,a falat
világoszöldre festeték, az ablak nagyon nagy volt,érkélye is volt a szobának.
-Hu....szép kis szoba-mondta Will
-Tudom-mondta a lány-szeretem az erkélyét mert reggel látszik a napfelkelte
innen.-mondta és egy pillantást vettet az ablakra-ja és hátt.....részvétem a
szüleid miatt.
-Oh....kösz-mondta zavartan
-Ha beszélgetni akarsz vagy valami nyugottan szoj-mondta és megengedett
magának egy félös pillantést Will felé.Will ekor vett észre hogy a lány szeme
kicsit könyes.
-Jol vagy?-kérdezte vill megértö hangon-könyes a szemed
-Oh...-mondta zavatran-igen csak tudod a szüleid az én keresztszüleim
voltak és most......
-Nyugi.mondta Will mikor láta hogy irisz már majdnem sir,átkarolta az egyik
kezével.
-Kösz-mondta és kibujt az ölelésböl-ha kell valami a szomszéd szobában
leszek-Mondta azzal kiment
Will nemsokára kipakolt majd
lehuppant az ágyra.Sokáig nem tudott amudni mert mindig a szülei jártak az
eszében.Miért nem meséltek ezekröl a rokonokrol a szüéei ,gondolta Will, hol
lehet a kard? Tul sok a kérdés és válasz egy se, és ezekkel a gondolatokkal
aludt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése