A nap
teteje már látszott a tó túloldalán. Ahogy lassan emelkedett a nap fénye
elkezdte megvilágítani a ház falát, nemsokára besütött az ablakon az első
fénysugár. Will még aludt, a nap sugara lassan már az ágy széléhez közeledett.
Will elkezdett mocorogni és nemsokára kinyitotta a szemét. Lassan felkelt és a
felöltözött. Hirtelen kopogtak az ajtaján és belépet Irisz.
- Anya mondta, hogy gyere reggelizni-mondta és
intett, hogy kövesse. Will engedelmesen követte egészen az ebédlő felé majd
elült enni. A reggeli szótlanul ment, mígnem valaki kopogott az ajtón. Majd
belépet egy világosbarna hajú középmagas gyerek.
- Szia Boby.- mondta Ariel
- Jó napot Mrs. Gold. - mondta majd Iriszhez
fordult-na mikor indulunk?- kérdezte
- Oh, a barlang... - csapott a homlokára
Irisz-ki is ment a fejemből .Eszek és indulunk. Oh, milyen udvariatlan vagyok ő
Will az első unokatestvérem-itt Will felé bökött- Will ő itt Boby a szomszédom.
- Örvendek - mondta Will és kezet fogott
Bobyval
- Én is - mondta Boby
- Na, mehetünk-mondta Irisz miután befejezte a
reggelit. Kimentek a tópartra ahol egy kis csónak volt. Beszálltak majd Irisz
azt mondta: ,,Evezz’’ mire a csónak elkezdet haladni.
- Hol ez a barlang? - kérdezte Will
- Nem mesze 1-2 perc és ott vagyunk. - mondta
Irisz - Nagyon szép kis hely.
- És mire megyünk oda?- kérdezte Will
- Van ott valami, amit mindig ki akarunk
szedni.–mondta Boby és belenyúlt a vízbe- De sosem sikerül. De remélem, hogy
így már menni fog.
- Miért most mi változott? –kérdezte Will
- Hát itt vagy te - vágta rá Irisz - nem
tanultál varázsolni viszont nagy erő van benned, úgyhogy menni fog.
- Ha ti mondjatok-mondta Will es elkezdte
kémlelni a tájat. A messzeségben látható lett egy kis szikla a vízből mélyen
egy nagyobbféle repedés volt. A repedésen zöld fény, árad ki. Nemsokára
odaértek, szépen sorban besurrantak a barlangba, ami nem volt nagyobb, mint egy
konténer belseje. Bent elég világos volt hala egy repedésnek ahonnan még erősebben
tort felfele a zöld fény.
- Na es mit keresünk?
- Gondolom latod azt a zöld fényt - mondta Boby-
na, abban van, egy kristály azt akarjuk kiszedni. Van benne valami üzenet, de
nem tudjuk elolvasni csak, ha kiszedjük
- Igen és mibe tudok segíteni én?- kérdezte értetlenkedve
Will.
- Gyere ide - mondta Irisz - add a mancsod - Will
odanyújtotta, Irisz elővett egy kis piros követ majd avval a kezével kézen fogta
Willt. Az összekulcsolt kezüket a világító repedés fele irányította – Bumm - mondta
es egy piros fénycsóva repült ki a kezükből mely nagy robajjal a repedésbe
ment.
- Vau - mondta Will nagy kerek szemekkel - szép
- Na, lássuk
ért e valamit - mondta Boby es a repedéshez rohant - semmi….ezt nem hiszem el
meg se karcolta.
- Az nem lehet ez meg egy házat is kettévágott
volna-mondta Irisz és ő is odaszaladt - Na, akkor hagyjuk a francba menjünk - mondta
szomorúan es elindult kifele.
Nemsokára már a hajóban ültek és egy kis
szigetnél jártak mikor Irisz megszólalt
- Hé Boby te nem itt szállsz ki? - Boby
hirtelen felpattant és bólintott, majd a szigetre lépett es bement a fák közé.
- Te honnan is ismered Bobyt? - kérdezte Will
- Hát az úgy volt, hogy egyszer kimentettem
egy csávót a karmaiból és azóta barátok vagyunk ….végülis én neki csak barát vagyok de…..mindegy.
- Mit akartál mondani?
- Semmit- mondta most már feltűnően idegesen.
- Ha elkezdted fejezd be
- Nem kell befejeznem, mert szerintem érted.
- Oh… hoppá úgy érted…oh, bocs nem akartalak
megbántani vagy ilyesmi.
- Nem semmiség.
Az út innen zavartalan volt, mindketten hallgattak.
Mikor hazaértek Ariel már várta őket az ebéddel. Will ebed utan visszament a
szobába es elkezdett egy könyvet olvasni. Már délután lehetett mikor Irisz
bement hozza a szobába
- Hello. - mondta Irisz.
- Szia.
- Azért jöttem, mert tudod volt az amit
mondtam a hajóban és, ha lehet jó lenne ha Boby nem tudná meg. Azt nem élném túl.
- Ok, hát persze végülis uncsik vagyunk vagy
mi.
- Kösz.
- De miért nem mondod meg neki?
- Oh… nézz rám! Egy csődtömeg vagyok. Kinek
kellenék?
- Csődtömeg???!!!! Könyörgök okos vagy és nagy
varázsló, ja es ki ne hagyjam, hogy nagyon jó fej és szép is.
- Ezt csak úgy mondod-mondta es egy kis mosoly
surrant at az arcán - nem vagyok én olyan szép.
- Nem???!!!! Neked súlyos önértékelési
gondjaid vannak, nálam otthon az ilyen csajok vagy beképzeltek vagy ku… lotyók.
- Ezt vehetem bóknak?
- Igen, de sürgősen beszélj Bobyval, mert
lecsapják a kezedről - mondta.
- Nincs merszem hozzá. - mondta halkan és leült
az ágy szélére.
- De miért? Olyan régen ismered, biztos, hogy ő
is…
- Pont ez; túl jól ismer, egy ilyen mindent
elronthat, de talán, ha… ha beszélnél vele…
- Hiába, alig ismer, nem tudok semmit
tenni….de nem is kell hülye, aki nem jönne veled össze.
- Úgy gondolod?- látszott, hogy jól eset neki
a dolog es egy enyhe mosoly villant at az arcán.
Még
beszélgettek egy kicsit utána meg Irisz visszament a szobájába. Nemsokára este
lett es Will gondtalanul aludt el. Másnap reggel, Ariel, reggelire való hívásara
ébredt. Nem sokára felöltözött és lement és ott volt… Stan. Épp újságot olvasott.
- Stan… örülök, hogy látlak - köszönt Will.
- Oh Will, én is örülök. Am….Will ma lesz, a
szüleid temetése nemsokára megjönnek a vendégek és tudod, nem vagyok túl jóban
sok emberrel, úgyhogy én megyek ha nem baj.
- Oh, persze nyugodtan - mondta kicsit szomorúan.
Nemsokára Irisszel kimentek az udvara fogadni
a vendégeket. Irisz végig sírt kivéve, amikor megjött Boby .A temetés nem volt
szokványos egy nagy márványtömbre fektették a holttesteket es egy varázslattal
elhamvasztották őket majd a márványtömb beszívta őket es egy írás jelent meg a
márványon:Csak akkor halunk meg ha elfeledtek.