A ttemetés

 A nap teteje már látszott a tó túloldalán. Ahogy lassan emelkedett a nap fénye elkezdte megvilágítani a ház falát, nemsokára besütött az ablakon az első fénysugár. Will még aludt, a nap sugara lassan már az ágy széléhez közeledett. Will elkezdett mocorogni és nemsokára kinyitotta a szemét. Lassan felkelt és a felöltözött. Hirtelen kopogtak az ajtaján és belépet Irisz.

- Anya mondta, hogy gyere reggelizni-mondta és intett, hogy kövesse. Will engedelmesen követte egészen az ebédlő felé majd elült enni. A reggeli szótlanul ment, mígnem valaki kopogott az ajtón. Majd belépet egy világosbarna hajú középmagas gyerek.

- Szia Boby.- mondta Ariel

- Jó napot Mrs. Gold. - mondta majd Iriszhez fordult-na mikor indulunk?- kérdezte

- Oh, a barlang... - csapott a homlokára Irisz-ki is ment a fejemből .Eszek és indulunk. Oh, milyen udvariatlan vagyok ő Will az első unokatestvérem-itt Will felé bökött- Will ő itt Boby a szomszédom.

- Örvendek - mondta Will és kezet fogott Bobyval

- Én is - mondta Boby

- Na, mehetünk-mondta Irisz miután befejezte a reggelit. Kimentek a tópartra ahol egy kis csónak volt. Beszálltak majd Irisz azt mondta: ,,Evezz’’ mire a csónak elkezdet haladni.

- Hol ez a barlang? - kérdezte Will

- Nem mesze 1-2 perc és ott vagyunk. - mondta Irisz - Nagyon szép kis hely.

- És mire megyünk oda?- kérdezte Will

- Van ott valami, amit mindig ki akarunk szedni.–mondta Boby és belenyúlt a vízbe- De sosem sikerül. De remélem, hogy így már menni fog.

- Miért most mi változott? –kérdezte Will

- Hát itt vagy te - vágta rá Irisz - nem tanultál varázsolni viszont nagy erő van benned, úgyhogy menni fog.

- Ha ti mondjatok-mondta Will es elkezdte kémlelni a tájat. A messzeségben látható lett egy kis szikla a vízből mélyen egy nagyobbféle repedés volt. A repedésen zöld fény, árad ki. Nemsokára odaértek, szépen sorban besurrantak a barlangba, ami nem volt nagyobb, mint egy konténer belseje. Bent elég világos volt hala egy repedésnek ahonnan még erősebben tort felfele a zöld fény.

- Na es mit keresünk?

- Gondolom latod azt a zöld fényt - mondta Boby- na, abban van, egy kristály azt akarjuk kiszedni. Van benne valami üzenet, de nem tudjuk elolvasni csak, ha kiszedjük

- Igen és mibe tudok segíteni én?- kérdezte értetlenkedve Will.

- Gyere ide - mondta Irisz - add a mancsod - Will odanyújtotta, Irisz elővett egy kis piros követ majd avval a kezével kézen fogta Willt. Az összekulcsolt kezüket a világító repedés fele irányította – Bumm - mondta es egy piros fénycsóva repült ki a kezükből mely nagy robajjal a repedésbe ment.

- Vau - mondta Will nagy kerek szemekkel - szép

-  Na, lássuk ért e valamit - mondta Boby es a repedéshez rohant - semmi….ezt nem hiszem el meg se karcolta.

- Az nem lehet ez meg egy házat is kettévágott volna-mondta Irisz és ő is odaszaladt - Na, akkor hagyjuk a francba menjünk - mondta szomorúan es elindult kifele.

Nemsokára már a hajóban ültek és egy kis szigetnél jártak mikor Irisz megszólalt

- Hé Boby te nem itt szállsz ki? - Boby hirtelen felpattant és bólintott, majd a szigetre lépett es bement a fák közé.

- Te honnan is ismered Bobyt? - kérdezte Will

- Hát az úgy volt, hogy egyszer kimentettem egy csávót a karmaiból és azóta barátok vagyunk ….végülis én neki csak barát  vagyok de…..mindegy.

- Mit akartál mondani?

- Semmit- mondta most már feltűnően idegesen.

- Ha elkezdted fejezd be

- Nem kell befejeznem, mert szerintem érted.

- Oh… hoppá úgy érted…oh, bocs nem akartalak megbántani vagy ilyesmi.

- Nem semmiség.

Az út innen zavartalan volt, mindketten hallgattak. Mikor hazaértek Ariel már várta őket az ebéddel. Will ebed utan visszament a szobába es elkezdett egy könyvet olvasni. Már délután lehetett mikor Irisz bement hozza a szobába

- Hello. - mondta Irisz.

- Szia.

- Azért jöttem, mert tudod volt az amit mondtam a hajóban és, ha lehet jó lenne ha Boby nem tudná meg. Azt nem élném túl.

- Ok, hát persze végülis uncsik vagyunk vagy mi.

- Kösz.

- De miért nem mondod meg neki?

- Oh… nézz rám! Egy csődtömeg vagyok. Kinek kellenék?

- Csődtömeg???!!!! Könyörgök okos vagy és nagy varázsló, ja es ki ne hagyjam, hogy nagyon jó fej és szép is.

- Ezt csak úgy mondod-mondta es egy kis mosoly surrant at az arcán - nem vagyok én olyan szép.

- Nem???!!!! Neked súlyos önértékelési gondjaid vannak, nálam otthon az ilyen csajok vagy beképzeltek vagy ku… lotyók.

- Ezt vehetem bóknak?

- Igen, de sürgősen beszélj Bobyval, mert lecsapják a kezedről - mondta.

- Nincs merszem hozzá. - mondta halkan és leült az ágy szélére.

- De miért? Olyan régen ismered, biztos, hogy ő is…

- Pont ez; túl jól ismer, egy ilyen mindent elronthat, de talán, ha… ha beszélnél vele…

- Hiába, alig ismer, nem tudok semmit tenni….de nem is kell hülye, aki nem jönne veled össze.

- Úgy gondolod?- látszott, hogy jól eset neki a dolog es egy enyhe mosoly villant at az arcán.

 Még beszélgettek egy kicsit utána meg Irisz visszament a szobájába. Nemsokára este lett es Will gondtalanul aludt el. Másnap reggel, Ariel, reggelire való hívásara ébredt. Nem sokára felöltözött és lement és ott volt… Stan. Épp újságot olvasott.

- Stan… örülök, hogy látlak - köszönt Will.

- Oh Will, én is örülök. Am….Will ma lesz, a szüleid temetése nemsokára megjönnek a vendégek és tudod, nem vagyok túl jóban sok emberrel, úgyhogy én megyek ha nem baj.

- Oh, persze nyugodtan - mondta kicsit szomorúan.

Nemsokára Irisszel kimentek az udvara fogadni a vendégeket. Irisz végig sírt kivéve, amikor megjött Boby .A temetés nem volt szokványos egy nagy márványtömbre fektették a holttesteket es egy varázslattal elhamvasztották őket majd a márványtömb beszívta őket es egy írás jelent meg a márványon:Csak akkor halunk meg ha elfeledtek.